The Eye of Judgment + kamera PS3

Harci kártyajátékok. Bizony sok fiatal játszott (és játszik a mai napig) ezekkel a csomagokkal, élőben, egymással szembe ülve, éjszakákat átvirrasztva. Szerény személyem bizony kimaradt ezekből a mókákból, egyetlen homályos élményem mindössze annyi, hogy valamikor egy kiváltképp unalmas ügyeleti estémet néhány haver próbálta feldobni azzal, hogy a Hatalom Kártyái című - egyébként remekül összerakott - kártyajáték szabályaira próbáltak megtanítani, igen kevés sikerrel. Nem fogott meg a dolog, mint ahogy nem tudott magával ragadni a Yu-Gi-Oh mánia sem, sőt, az az érzésem, hogy ezután sem leszek rabja ennek a stílusnak. A hiba bennem van: túl kevés a fantáziám hozzájuk, nem boldogít az a néhány kartonlap, nem tudtam beleélni magam a játékba (valószínűleg emiatt tartom marhaságnak a szerepjátékokat is). Nem tudtam elképzelni egy kártyáról, hogy az valóban egy hatalmas sárkány és nem voltam kibékülve az örökös számolgatással sem. Mert számolni azt kellett; mana, HP, támadási erő, védelem s egyebek. Mivel azonban ez a dolog már a suliban sem volt az erősségem, inkább maradtam a hagyományos kártyajátékoknál, mint például a zsírozás vagy a römi.